Kedvencek...és minden más...

Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni.És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém... Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem...és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.

**Megjegyzés:

1. már nem lennék bármikor képes megszeretni, változnak az idők

2. k**vára nem fogok reménykedni, és nem is akarok

A többivel egyet értek!

Mikor nem tudod miért, de szarul érzed magad,
Mikor a félelmeid szállják meg az agyad
Mikor az élet a bajt zúdítja rád,
Úgy érzed ennyi volt, nincs tovább
Hullámok csapnak össze fejed felett,
Minden, mi volt, a múlt martaléka lett
Mikor kínodban a falat kaparod,
Könyörögni fogsz majd, hogy adjatok

Adjatok, adjatok, adjatok
Valamit, mert meghalok
Ref.:
Mindegy, csak hasson
Mindegy, csak hasson
Felrepítsen, aztán elaltasson
Mindegy, csak hasson
Mindegy, csak hasson
Bepörgessen, aztán lenyugtasson

A koldust kikerülöd, ha az utadba áll,
Zabálja azt, mit a szemétben talál
Aki maga sem tudja, hogy jutott ide,
Nincs lakása, családja, nincs hite
Megveted azt, aki már csak mámorra vár,
Hiszed, hogy amid van, neked annyi jár
Mint más, te is játszod, hogy vak vagyok,
Könyöröghet hiába, hogy adjatok

Éhség vagy élvezet
Téged milyen cél vezet?

Junkies-Mindegy, csak hasson c. száma. Imádom! Nemrég ismertem meg, de nagyon-nagyon tetszik..most valahogy totálisan illik rám, minden értelemben...Jajj, de minek filozófálok itt, és írok magamról ilyeneket...ez nem "az" a blogom..ez a kevésbé véleményt kinyilvánító, de nem számít, mert végülis mindkettőben a saját mondandómat fejtem ki javarészt, mi az, ami tetszik, mi az, ami nem, élet nagy dolgai és egyéb kérdések.:D

"A legjobb barát az aki a legszebb mosolyodat látja az arcodon és tudja, hogy valami baj van."

Milyen igaz.:S A barátok maximálisan figyelnek a másikra, még a szavak is feleslegesek. Pedig mennyi mindent lehet egy smiley mögé rejteni. Az ember azt hinné, az illetőnek semmi gondja, vidám, életerős, optimista, ez sugárzik egy mosolyjelből...de néha ez nagyon nincs így, csak könnyebb a nem hozzáértőnek egy ilyen jelet leütni, mint hosszasan és feleslegesen ecsetelni a dolgokat...ha nem fogja fel, hogy a mosoly csak "dísz" (miközben darabokra hullik minden), akkor a többit, a Lényeget sem értené..Vagy nem is akarja érteni, néha pont Ő, akinek a legjobban kéne. Ezért van ez így...Az ember összeszedi magát, és lassan-lassan (sorozatos csalódások révén) kiábrándul..egyszer biztosan, de akkor végérvényesen.

Úgy látom, hogy még nem is a Tiéd. Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnéd. Addig semmit sem kapsz, ameddig nem is kérsz. Ha már kérted, de nem kapod meg, talán nem is volt érdemes várni rá. Valami sosem lehet a miénk, hiába is szeretnénk, hogy az legyen.

…ahogy fölém nő az éj...
álmodni nem hagy a vád.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért…valami fáj.

/Valami véget ért-részlet/

Ezt a számot rengetegen adták már elő: Ákos, Zorall, Erős vs. Spigiboy, stb, stb... Méltán a népszerűsége. Szerintem gyönyörű, csak az ember bizonyos időszakokban tanulja meg kellőképpen értékelni. Hogy mennyi emlékem fűzödik hozzá, arról nem is beszélve..

"Miatyánk microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a javítókészleted miképpen a windowson, azonképpen az officeban is.. mindennapi msnünket add meg nekünk ma, éѕ bocsásd meg a kalózmásolatainkat, miképpen mi is megbocsátunk a matávnak. És ne vigyen minket az ibmhez, de szabadíts meg az os/2-től, mert tiéd a dos, a windows, éѕ az nt, mindörökkön örökké, enter..."

Na, ez már tényleg KOCKA.:SSS De agyzsibbasztásnak ötletes, akárki is volt a szerzője.:D

Riadtan húzta vissza a kezét a függönytől, odakapott a szívéhez... ahol már nem volt szíve... Ellopták tőle, s otthagyták neki a helyét üresen, hogy keressen magának egy újat...

Lehullott arcomra a könnyed
Sós és tiszta, a tükör fényes
Benne két kicsi szembogárka
Simogatják egymást, hátha
Benne két kicsi szembogárka
Simogatják egymást, hátha
Hátha... (3x)

Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres
Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres
Mint én... (4x)

Akrilra hullott rá a könnyem
Lemosta az arcfestéket
Rád esett egy piros folt
Azt hiszed, a vérem volt
Rád esett egy piros folt
Azt hiszed, a vérem volt

Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres
Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres
Mint én... (4x)

Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres
Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres

Kicsi, drága égitest
Gyere hozzám, légy üres
Mint én...
mint én...

/Magashegyi Underground: Kicsi égitest/

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,

Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle,

Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is Gyűlölöm, ha nem

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem,

Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek , Cseppet sem, szemernyit sem, NEM GYŰLÖLLEK ÉN!

...mer' a szerelem se tarthat el addig ameddig valahogy még ellát az ember...(30Y)

sztem olyan jó szövegeik vannak, elgondolkodtató..és sokan alternatív gagyi zenészekről beszélnek, pedig tök tartalmasak a dalszövegeik, csak tudni kell megérteni őket:) Hát ezt a fentit is értem.:S

„Mi, nők teljes mértékben képesek vagyunk arra, hogyan kell elveszteni a racionalitás-érzékünket akár egy pillanat alatt. Azt hiszem, ezt nevezik Föld fölötti szárnyalásnak – s mint Newton által tudjuk – minden leesik. Mi is. Hát igen. Csalódunk abban, akit eddig a szivárvány változatos színeiben tündöklő szemüvegen keresztül szemléltünk. De nem baj, nem számít, s mivel a Földre huppanás még nem volt elég erőteljes újra és újra megbocsátjuk szívünk szerelmének azt, hogy nem figyel ránk, hogy sokszor bunkó, hogy nem törődik a lelkivilágunkkal, esetleg azt is, hogy más lányok felé kacsintgat, vagy éppen hazudozik. Megbocsátunk. Szinte bármit. Szemet hunyunk. Mi, akik annyira nem tűrjük az igazságtalanságot, a félrevezetést most mégis tűrünk. Érte. Újra és újra beleszeretünk, még a hibáiba is, elnézzük kilengéseit, modortalan megjegyzéseit, érdemtelen, durva megnyilvánulásait. Egyszóval: szeretjük.:S S hogy ez miért jó nekünk? Talán szeretünk szenvedni, küzdeni és ismét veszteni? Meglehet. Meddig tart ez? Nehéz rá választ találnunk. Talán addig, míg akkora ütést nem kapunk Tőle – pont Tőle -  ami teljesen földre terít, és elveszi minden erőnket. Akkor aztán bánkódhatunk és ragasztgathatjuk a szívünk helyén lévő dobogó valamit. Valaha hevesebben dobogott, valaha szeretett, és érzett, még foltozhatjuk talán. Persze a körforgás nem áll le. Szerelmünk alanya ismét egy olyan pasi lesz, aki cseppet sem törődik velünk, érzéketlen, udvariatlan, hűtlen. A tetejében még humora sincs! Akarjuk mi ezt? Vagy csak nem bírunk kilépni ebből a körből? Miért vonzzuk a bajt? Ez már belénk van kódolva? Miért jó ez nekünk? Elmúlik valaha? Talán. De rengeteg zuhanás, ütődés, sérülés árán. Ezért én mondom, mi nők felfoghatatlanok vagyunk!”

Rossz téli reggel a villamoson,
úton egyik helyről a másik felé
arra gondolok, hogy ahova megyek,
oda minek megyek én,
mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
az élet ritmusa tuccog,
arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok,
(és a következőnél három utas leszáll)
sok év eltelt, de álmaimban
hányszor is láttam én
ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt,
szeméből eltűnt a fény

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet, nem lehet

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom
(és a következőnél minden utas leszáll)
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom.

(Heaven Street Seven: Mikor utoljára láttalak)

Nagyon tetszik ez a szám..."Nem az idő az, ami átlépett rajtad, észre sem vetted, hogy elveszett egy haszontalan kis apróság, ami nélkül élni nem lehet, nem lehet"

Hát igen...

Megérkezve...de még nem akarás írás. Fáradt vagyok.:S

Most nem írok legalább egy hétig, utazááás lesz.:) Addig nem gondolkozok (annyit) hülyeségeken.

Aztán re!:D

Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

/Tisza Kata/

Tud vmit az írónő, az már csak igaz.:S Állítólag ez szinte az összes nőre igaz...ááá, pedig jobb lenne teljesen racionalistának lenni, de épp ebben nem megy.:S

Miért van, az hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod. Miért van az, hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él benned mindig a vágy nagyon mélyen érte,de tudod hogy nem helyes és más a fontos, másra kell koncentrálnod és ez az érzés ritkán tör elő,de akkor feltépi a sebeket,és nem tudod miért van ilyen hatással rád vagy hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad…

Előbb lépnek el a hegyek.
Előbb szólnak meg a kövek.
Előbb megy vissza a folyó, mint Téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár, mint még egyszer az, ki végre Rád talál.
Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Ó, én előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

/Zséda & Somló Tamás: Vallomás/

Ma ilyen hangulat...de hogy miért?! Ezt magam sem értem, de ez van, ezt kell szeretni.:) Annyi smileyt rakhatok ide, amennyit csak akarok, végülis az írott szöveg mindent kibír, szokták volt mondani. Jah, ez igaz..ááá, nem kezdek bele a filozófálásban, ez különben sem "az" a blogom.

Ezzel pedig maximálisan egyetértek..sajnos:

Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.

/Stephenie Meyer/

"Nem vagyok más mint Te, de ugyanaz sem. Nem vagyok jó, de rossz sem. Csak vagyok... Csak egy hang vagyok a tömegből,
ha kiválasztasz, Te magad leszek. Ha rám mosolyogsz, én leszek maga a
mosoly. Ha megütsz, fájdalom leszek. Ha megcsókolsz, csók leszek. Ha
megölelsz, én leszek maga az ölelés. Tükröd vagyok, ahogy Te az enyém. Ha szeretsz, örökké vagyok, ha gyűlölsz, sohasem voltam. Az vagyok, aminek érzel, amikor rám nézel..."

Napokig vádolta magát. Nem értette, mit ronthatott el, mit csinálhatott rosszul, amiért az ágyról a sarokba dobták. Ő mindig ugyanúgy viselkedett. Meghallgatta a kislány érdekes vagy épp haszontalan történeteit, könnyeket szárított fel, mosolyokat csalt az arcára, éjjel pedig szorosan ölelve védte álmát. Mégis száműzve lett. Végignézett magán. Kopott szőr, bal karja majd leszakadva, a szemei sem fényesek már, mint fiatal korában. Végül is ő megértette a kislányt, hogy így már nem kellett neki. Egy nap új lakót kapott a szoba. Egy másik játékmackót, akinek még selymes, puha volt a szőre, hozott haza a kislány és rögtön az ágyába fektette. A játékmackó a sarokban sírt. Mérges volt, hogy a kislány ilyen hamar elfelejtette őt, és talált mást helyette. Hiányoztak neki a közös emlékek, a közös álmok.
Azóta évek teltek el. Már kész nő lakik abban a szobában, akinek számos mackója van. Az évek során kapott kicsit és nagyot, fehéret és barnát. Voltak, melyek néhány hét után eltűntek, de vannak, akik évek óta hű társai. És igen, ma már a kis kopott játékmackó is ott csücsül a többiekkel. Lehet, ütött-kopott és régi, de pont ettől értékes. Kitartott akkor is, mikor nem kellett és, amikor a kislány újra kezébe vette ő csak ölelésre vágyott, nem vádolta a történtek miatt, nem haragudott. Talán azért, mert ő csak egy játékmackó, aki szeretni akar…

Olyan széééép.:(

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...

/Vajda János: Húsz év múlva/

Mert ilyen kedvem van, de lesz ez még így se..(és ez gyenge kísérlet akart lenni az optimizmus gyakorlására.:))

Sweet dreams are made of this.
Who am I to disagree?
Travel the world and the seven seas.
Everybody's looking for something.

Chorus:

Some of them want to use you.
Some of them want to get used by you.
Some of them want to abuse you.
Some of them want to be abused.

Sweet dreams are made of this.
Who am I to disagree?
Travel the world and the seven seas.
Everybody's looking for something.


Some of them want to use you.
Some of them want to get used by you.
Some of them want to abuse you.
Some of them want to be abused.


I wanna use you and abuse you.
I wanna know what's inside you.

Whispering and Moaning:

Hold your head up, movin' on.
Keep your head up, movin' on.
Repeat Three Times)
Movin' on!!

Sweet dreams are made of this.
Who am I to disagree?
Travel the world and the seven seas.
Everybody's looking for something.

Some of them want to use you.
Some of them want to get used by you.
Some of them want to abuse you.
Some of them want to be abused.


I'm gonna use you and abuse you.
I'm gonna know what's inside.
Gonna use you and abuse you.
I'm gonna know what's inside you.

/Marilyn Manson: Sweet dreams/

Régebbi, "eredetibb" verziója is van, nekem mégis ezt tetszik legeslegeslegjobban. :) Egyik örök kedvenc..ihlet, érzés, hangulat, Minden.:)

Mindegy, ha hiába
Metált a pedálba
Engedd a motorod
A fénynél sebesebben!
Ez a pillanat
Örökre megmarad
S talán a halál is
Lemarad az egyenesben

Van az úgy,
Hogy ott hagyom a számlát
Ha szíven szúr a jelen,
Ami rám vár
Mindegy, valamit valamiért

Van az úgy,
Hogy én fizetek, drágám
És csak a múlt van
A poharamban drágán
Mindegy, valamit valamiért

Van az a perc, ami mindent megér
Már hideg a fej, de még forró a vér
Van az a vágy, ami nem múlik el
Míg játszik a lelkem az idővel

Van az úgy,
Hogy nem jut az eszembe
Ha fut az út,
Miért futok vele szembe
Mindegy, valamit valamiért

Van az úgy,
Hogy belehalok én is
És csak a pult van a fejem alatt
Mégis mindegy, valamit valamiért

/Roy & Oláh Ibolya: Valamit valamiért/

A csúcson álltam, hol férfiszó a törvény,
Büszke voltam és elkapott az örvény,
Értem éltél, én nem éltem érted,
Nem figyeltem rád, hiába kérted.

Nem bírtad tovább, elmentél egy reggel,
Egyedül maradtam pár üveggel,
Bömböltem, vinnyogtam, nyögtem, sírtam,
Szidtalak, hívtalak, amíg csak bírtam.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Aztán földre terített engem a bánat,
Verseket írtam és imákat,
Társam a bűntudat és az alázat
És minden éjjel a parton várlak

Kristályhegyek között ezüst folyók,
Mint a jó idő, jönnek a hajók,
Jönnek rokonok, jönnek barátok,
De sosem tér vissza, akire várok.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Nem hiszek csillagban, sem a sorsban,
De addig énekelek kinn a hóban,
Míg meg nem látom a fehér vitorlát,
A bárka orrán, amivel őt hozzák.

Aztán süllyedjen el az a hajó,
Ami majd egyszer visszahozza őt,
Haját többé csak a parti szél fújja,
Hogy el ne, hogy el ne menjen újra.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém.
De nem az enyém.

(Hobo Blues Band: Szélcsend idején)

Sztem fájdalmasan szép szám, és szöveg.:( köszönet érte legkedvencebb lakótársamnak, h megismertette velem.

Fájnak
az elmúlt idők letűnt királyai
és nehezen hiszem el,
hogy senki semmit nem követel
belőled
s az én volt udvarom csacska hölgyei is
ugyanúgy fájnak nekem,
hisz mind megannyi tévedésem...

Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!

Feszít néha belülről egy fájdalombuborék,
és nehezen múlik el,
ha nekem egyedül kell
elűznöm,
hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék,
és komolyan is veszem:
látod ezért könnyezem.

Lehet, néha értelmetlenül sírok,
de tudod, néha kétségbeesetten könnyezem,
de megfagy a könnycsepp a tenyeremben
ha érzi, hogy Ő is tehetetlen...

Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír:
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír,
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed:
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!

/Pierrot: Ha sírni látod a bohócot/

Különösebben nem szeretem Pierrot zenéjét..mondhatni, semennyire sem, ennek ellenére ezt a számát imádom. Bizonyára a szövege miatt, mivel leginkább a szövege miatt szeretek meg egy zenét. Meg mi tagadás, ma ilyen kedv van.:( Ennyi.

Tartsd közel barátaidat a szívedhez, mert lehet, hogy egy nap
felébredsz és rájössz, hogy 'elveszítettél egy gyémántot, mert túl
elfoglalt voltál azzal, hogy kavicsokat gyűjts.'

...és ez mennyire igaz.:(( De néha az ember ragaszkodik a vacak kavicsokhoz.