"Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket, elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást, csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, nevettem, amikor már nem bírtam tovább. Szerettem, és szerettek, de sokszor elutasítottak. Volt, hogy szerettek, de nem tudtam viszont szeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben, felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól. Féltem, hogy elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra; a végén mégis elveszítettem. De túléltem, és még most is élek!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andrew1987 2010.07.20. 13:58:10
ÉLJ!!!
A harcba elszántan kell menni,
Az életet szenvedélyesen kell átölelni,
Emelt fővel veszteni és merészen győzni,
Mert a világ a bátraké és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”
Ezt lehagytad a végéről :)
kkiscsillag 2010.07.20. 18:41:06