Előbb lépnek el a hegyek.
Előbb szólnak meg a kövek.
Előbb megy vissza a folyó, mint Téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár, mint még egyszer az, ki végre Rád talál.
Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Előbb fagynak meg a szavak.
Előbb csalhatod meg magad.
Előbb felejted el neved, mint elengedném két kezed.
Ó, én előbb ne lássam az eget, mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

/Zséda & Somló Tamás: Vallomás/

Ma ilyen hangulat...de hogy miért?! Ezt magam sem értem, de ez van, ezt kell szeretni.:) Annyi smileyt rakhatok ide, amennyit csak akarok, végülis az írott szöveg mindent kibír, szokták volt mondani. Jah, ez igaz..ááá, nem kezdek bele a filozófálásban, ez különben sem "az" a blogom.

Ezzel pedig maximálisan egyetértek..sajnos:

Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.

/Stephenie Meyer/