Szeretsz?
-Nem tudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol,nem bírom,ha nem vagy velem. Szükségem van a
jelenlétedre,még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek,mert félek.
Megijedek tőled,pedig nem bántasz. Néha futnék veled
akármeddig,akárhova...Csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy ézrem,nem
jó,ha itt vagy,vagy nézel,mert elvársz dolgokat. Lehet,hogy nem tudom
megtenni. A szívem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egy szót
sem. Csak elsétálok...Néha utálom,ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha.
A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni Rád úgy igazán.
Pedig lehet,olyat tettél,amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha Rád gondolok sírok,néha nevetek,néha ordítok,aztán megint ott a
mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű,de nem...ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.