...Csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák,
Nélküled üres minden képkeret,
És világtalan az egész világ!
/Weöres Sándor/
Hmmm...Nem kell mindenhez megjegyzést fűznöm szerintem.:) Mint annyi sok vers, idézet, dalrészlet, úgy ez is megfogott. Tömören: biglike!:DDD
Magamhoz képest elég régen írtam.:)
Most több gondolat egybesűrítve, pótlásképpen is...
Paulo Coelho:
Dolgok, amiket
megtanultam az Élettől
_ hogy nem számít, mennyire jó
valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell
bocsátanod neki
_ hogy évek kellenek a bizalom
kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához
_ hogy a körülmények és a
környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek
_ hogy vagy Te irányítod a
tetteidet, vagy azok fognak Téged
_ hogy olykor az, akire azt
hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike
azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni
_ hogy sosem szabad azt mondani
egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné
_ hogy nem mindig elég, ha
megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell
bocsátani magadnak
_ hogy nem számít az,hány
szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg
összeragasztod
_ hogy talán Isten úgy akarja,
hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az
igazival. Így mikor végre találkozunk vele, hálásak tudunk lenni ezért az
adományért
Ha könyvet írok rólad, te leszel minden szó és mondat,
Na meg a moziban a filmed láttán, Te is csillag leszel a járdán.../Supernem/
Ebben a városban,
Ebben az életben,
Ebben az álomban
Semmi sem véletlen./PUF/
Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.
Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
Néha elgondolkodom, vajon meddig emlékezik az ember egy hangra. Ilyenkor elfog az aggodalom és a fejemben újra és újra végigjátszom a jelenetet, hogy tudjam, még emlékezem rá. De ha ezután… ha ezután soha nem találkoznánk, többé csak a látványa maradna meg az emlékezetemben? Vagy talán csak a hangja?
Csak...mert tetszenek, nem kell minden mögött sejteni dolgokat. Ez most azért, mert elgondolkodtató, és közös bennük, hogy mindegyik egy azon sorozatból származik. Direkt.:)
Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerékben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vizicsúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk.
Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek
gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.
Vavyan Fable:):
Az élet, szépem, olyan, mint a kottaolvasás. Vagy érted, vagy nem. És ha érted is, még nem biztos, hogy kicsalogathatod a hangszeredből azokat a hangokat. De amikor mégis muzsikát varázsolsz elő a kottából, kiderülhet, hogy hallástalanok hemzsegnek körülötted.
Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.
Valószínűleg azért (is) vannak gondolataink, hogy ne unatkozzunk ezen a planétán.
Nehéz eldönteni, hogy álmaink következnek-e a gondolatainkból, vagy gondolataink az álmainkból.
/Vass Virág/
Hát igen...az álmok.:) Szerintem álmaink következnek a gondolatainkból...
**megj.: nem békákkal álmodtam..azért ez jóóó...hanem Mással, azért ez durva, előre meg volt jósolva, és nem hittem.:) (na, de mindegy, ezt kb. szinte csak én értem:))
Meglehet, túl sokat éltem a fejemben-szívemben, és jóval kevesebbet a külvilágban, mai felfogással mérve nem voltam eléggé racionális. De tudod, épp ez a titka: nyugodtan képzelegj, álmodozz!
Megcsókol, olyképpen, mintha először. Derekamat ölelő keze a fenekemre csúszik. Magához szorít, a levegőbe emel.
Úgy tudott nézni, hogy attól kiolvadtak a biztosítékok, meglankadtak a vázavirágok, és lehullottak a legyek a légtérből.
Az ember folyton időzavarral küzd, ám amint zűr támad a lelkének nevezett homályos zugban, tüstént rengeteg ráérő ideje keletkezik, amelyet aztán azzal tölt, hogy szánalmas módon elhagyja magát, és szomorkodjék, mint egy haldokolni félrevonuló elefánt.
Néhányszor próbáltam már meglépni érzéseim elől, amelyek meglehetősen aggasztottak. Néhányszor meg is léptem, négy-öt napra, hat hétre, remélvén, hogy az őrjítő indulatok elhalnak bennem: nem bírtam elszenvedni a szerelemhez társuló végtelen féltést. Mígnem rájöttem, hogy kapcsolatunk azért ennyire gyötrelmes, mert eloldozhatatlanul mély. Már tudom, nem is aggaszt a sokszorosan összetett érzés. Uralom az általa kiváltott indulatokat, letisztult a féltés, erejéből így sem vesztett, mindössze kikristályosodott.
Anyáink gondoskodtak róla, hogy nekünk már ne kelljen tisztítószerre költenünk. Ma már azzal együtt jön a víz a csapból.:DD
Mintha ezer éve ismernélek. Holott nem ismerlek. Csupa bizonytalan érzés és hangulat. Halvány vágyak, légiesek.
Mostanában hadilábon állok a világgal, nincs ebben semmi különös. A világ egyébként mindig ilyen volt, legfeljebb én viszonyultam hozzá túlzott megértéssel. Ennek azonban vége. Vajon bele mer-e pillantani haragos tekintetű szemembe?
Az egód már rég betüremkedett az ajtón, de te még csak félúton taposod a gázt hazafelé.
Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek.
Minden pillanat iszonyúan egyetlen.
Aki nem szokott gondolkozni, az ehelyett lázas véleménynyilvánítással foglalkozik.
Bármit odaadtam volna, ha lefekhetek mellé, testéhez bújhatok, hogy összefonódjak vele, s végül a karjaiban alhassak. A puszta vágytól verítékes, áramütött, hideg és- meleglelt lettem.
Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly.
Mindent éreztem és átéreztem, amit valaha is életül képzeltem, és ugyanennek az ellenkezőjét is; egyetlen ölelésünkben szerettem és gyűlöltem, szelíden és vadul; lelkem megáradt, testem elernyedt, gyönyörű őrület ringatott, röpített, s lágyan ejtett el, akár egy pihét.
Ugyanaz a táj valaki más lényének színpompás szövetén át nézve még igézetesebb.
Te egy porcukormókus vagy, napozni lehet a szívednél. (ez olyan...hogyismondjam..izéé..cukiiii:))
Szeretem a közelségedet, és fájón vágyom ennél teljesebben veled lenni.
Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet.
Mindenben van történet, még egy porszem is lehet varázslatosan regényes. Ezt vetesd észre, láttasd meg másokkal. Ezt emeld föl. Ha elbírod.
Na, jó, most ennyi, mert kifolyik a szemem.:S Gyönyörűek szerintem! Vagy csak én vagyok ilyen idézet-bolond.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.
(Márai Sándor)
...Úgy sír, zokog a szél, és rámtör az eső,
Én csak énekelek, szívem álmokat sző,
A zápor, s a szél nem bánthat sosem.
Már rég messze jár, mire észreveszem.
Az eső rámcsorog, de én boldog vagyok,
Ha csúf az idő, mindig rád gondolok,
És vár a siker, egy dal hozza el,
Az eső most velem énekel...
Ének az esőben :) - persze magyar fordítás akar lenni, olyaaan szép. Na, de most offolom magam, fáradt vagyok.
I haven't felt this way before
Everything that I do
reminds me of you...
Avril Lavigne: When You're Gone (részlet). Imádom ezt a számot, ill. tőle még elég sokat.
Ha Isten egy DJ,
az élet egy táncparkett,
a szerelem egy ritmus,
és te vagy a zene./Pink/
Ezt úúúgy szeretem.:) Ma ilyen dalszöveges napom van többek között.
A mesebeli királyfi
Sohasem tűnt fel,
És akkor te megérkeztél.
Visszaadtad hitem
Versek és virágok nélkül,
Hiánnyal és hibákkal,
De egyenesen állva,
És ott van valami,
Valami benned, valami kettőnk között,
Ami nem hagy nyugodni.
Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság...
Junkies...
Van, aki bizalmadba férkőzik, de nem a helyhiány miatt kerül ki onnan.
Valóság, csalódás
Szívembe szúrt
sok hazugság
Lelkem mélyén
forró indulatok...
Junkies: Maszk c. száma, aki nem ismerné.:)
Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.
És ez fordítva is igaz. Rájössz szépen lassan, ki az, akinek sosem számítottál, ki az, akinek többé nem fogsz számítani, és ki az, akinek mindig is fogsz. Csak néha tényleg későn jön rá az ember, és én ezt úgy utálom!:S
Ha a mai napot nem mosollyal kezted, akkor kezd el gyakorolni holnapra.:)
Egy kis pozitívitás, de hogy minek? Minek?:) Egyáltalán nem jellemző rám, de gondoltam, most az egyszer.:D
Hiába szeretjük egymást, ez csak barátság. Az egyik legjobb fajta. Egyszer majd rájövünk, hogy ez igazi szerelem volt. De addigra késő lesz.
Tudom, nem könnyű, de mint mondtam, nem valakitől leszel valaki és valaki miatt élsz úgy, hogy boldog vagy!
Repülök a szélben
Egyedül az égben,
Lemegyek a földre, hátha ott lenn vannak még...:)
(Péterfy Bori & Love Band)
..vadul nyüzsgő hangyaboly
lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán,
szép lazán...
Imádom Péterfy Borit!:) A szöveg meg sztem egyértelmű..kb. ilyen kedv. De most vhogy semmi nem hat meg. Ez van.
