Csalódni egy barátnak hitt személyben nagyon rossz..mostmár én is tudom. Idővel biztosan jobb, ill. egy részről megkönnyebbülés is. De nem volt igazi barátság, nem lehetett, ha csak az egyik fél adott maximálisan mindent, amit csak tudott. A másik látszatra talán igen, de az nem minden. Szokták mondani, ha ilyenek az ember állítólagos barátai, akkor nincs szükség ellenségre. Osztom a véleményt. Nem mondhatnám, hogy fáj, csak azt, hogy végtelenül csalódott vagyok, és utálom, hogy mindenkiben a jót látom, mindig, és mindig, és mindig, és még azon túl is..rohadtul naiv vagyok.:S Persze, adok az illető véleményére, amit ki tudja, milyen megfontolásból alakított úgy-ahogy, nyílván úgy, ahogy az ő érdekei szolgálják. S akkor rájövök, mennyi igaz embert veszítettem miatta is..meg a saját magam naivsága miatt is, meg úgy összességében. Mert bíztam benne, és mindent megosztottam vele..így már könnyű úgy manipulálni, ahogy csak akar. Így nem kellenek ellenségek, köszi!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.