Kevés emberben bízom meg és kevés embert tudok igazán szeretni, de akit szeretek azt teljes szívemből szeretem, akiben bízom arra rábíznám az életemet is....Nem vagyok biztos sok érzésemben és nemtudok megítélni egy embert csak külső alapján. Idő kell hogy megszeressek valakit és ha megszeretem nem tudom kitörölni az emlékeimből. Szeretném ha szeretnének de senkit sem kényszerítenék rá soha hogy szeressen. Ha szeret valaki örömmel viszonzom, de előfordul hogy nem tudom viszonozni vagy csak kis idő múlva. Sokszor megbántok embereket, de sokszor engem is megbántanak...
...Vannak igazi barátaim, de igen kevés, és vannak olyanok is, akik csak annak látszanak. Van, hogy őrülten szerelmes vagyok, de van, hogy pokolba kívánom a szerelmet. Van, hogy magányos vagyok, pedig sokan vesznek körül..Nehezen szakadok el olyan emberektől, akiket szeretek. Számomra a legelviselhetetlenebb érzés: az elválás. Van, hogy hülyeségeket beszélek, hogy túl sokat gondolkozok, ahelyett, hogy cselekednék, s van, hogy gyorsan cselekszem, ahelyett, hogy gondolkoznék. Néha csak ülnék egymagamban, de van, hogy azt szeretném, nagyon sokan vegyenek körül. Vannak, nagyon jó, de nagyon rossz napjaim is, mint mindenkinek. Olykor ha őszinte vagyok, azzal bántok meg másokat, ha nem, akkor meg azzal, vagy azzal nem, pedig az már képmutatás. Szeretnék mindenkivel őszinte lenni, de van, hogy nem lehet. Vannak akadályok az életemben, de ezek mozdítanak előre. Sokszor pozitívan csalódom az emberekben, és ez jó...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.