Már nem...
Nem... te nem voltál sehol,
Vagy ha mégis... az biztos,
Hogy nem itt, csak akárhol.
Hol voltál, mikor én hívtalak?
Válasz tőled nem érkezett,
Magába zárt az éji csönd,
Nem volt, aki megvédhetett.
Hol voltál, mikor kiáltottam?
Csak süket fülekre leltem,
Meg sem akartad hallani,
Mit üzen neked a lelkem...
És most...?! Most hol lehetsz vajon?
Tudod mit...? Nem is érdekel!
Annyi hosszú év telt így el,
Hogy már nem számít, ha létezel.
Ez saját szerzemény. Néhanapján rám jön az írhatnék, persze van úgy, hogy hónapokig nincs ihlet. Mindenesetre, még van hova fejlődnöm...mindig van hova fejlődni.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.