Minden olyan messze volt tőlem. Mégsem vártalak. Nem vártam semmit.
Ültem a parton szétesve, és kavicsokat dobáltam a vízbe. Néha úgy érzem
magam, mint aki a küszöbön billeg, és mérlegel a maradni akarás és az
útra indulás között, a kilincsbe kapaszkodom és nem mozdulok. Épp csak
meg akartam váltani a világot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.