Kedvencek...és minden más...

Ezt ma olvastam először, de nagyon megtetszett.

Victor Hugo: Mert színig telve minden óránk

Mert színig telve minden óránk

gonddal, és percünk nyugtalan,

mert a csomók, miket csomóznánk,

szétbomlanak minduntalan,

mivel szülőink odamentek,

hová mindünknek menni kell;

mert alszik néhány drága gyermek,

s mert előttünk aludtak el;

mivel a föld, hová tekintesz

s mely könnyedtől lesz sárosabb,

gyökeredet befödte mindet,

s vele néhány virágodat;

mert kit szeretsz, annak szavába

akit szerettél szól bele;

mert vágyképeid is beszállja

régvolt árnyak lehellete;

mert áradó önkívületben

a perc fájdalmad nőtteti,

mert a lét kelyhét nem lehet sem

kiinni, sem megtölteni,

mert amikor haladna lépted,

annál több árnyék ing feléd;

mert a hazudozó remények

már nem mesélnek több mesét;

mert hallgasd órád, hogyha kongat,

holnapra nincs ígérete,

mert nézd az úton haladókat,

nincs ismerős már senki se,

hát vont ki elméd e világból!

emeld máshova álmodat!

Gyöngyöd vizünkben nem világol!

Ösvényed nincs talpunk alatt!

Amikor elbújt csillag és hold,

a tengeren ringasd magad;

mint a halál, sötét az égbolt,

mint a lét, keserű a hab.

Titkot rejt az örvény, az árnyék,

mit meg nem fejthet, aki él;

Isten rótt rájuk hallgatást még,

míg egy napon minden beszél!

Más szem e végtelen vizeknek

mélyét sehogy sem lelte meg;

más szem árnyékkal töltözött meg,

míg bámulta e mély eget.

Te békét kérj az éjszakától

szívednek, mely oly elhagyott!

Egy cseppet kérj e mély pohárból!

Ez összhangból egy dallamot!

Más nők fölé suhanj merészen,

s engedd bolyongni szép szemed

lelkek és sírok közt középen,

az ég alatt s a föld felett!

  (Ford.:Nemes Nagy Ágnes)